Egy holdfényes este volt. Otthon voltam. Feküdtem az ágyban, de nem jött álom a szememre. Gondoltam: elmegyek sétálni. Felvettem a kabátom és kiosontam a házból. Nem tudtam merre menjek...Végig mentem az úton és egy erdőt láttam. Bejjeb tértem. Sűrű köd gomolygott a fák között. Félelmetes volt, de nem törődtem vele. Egyszercsak ágreccsenést hallottam. Egy kicsit megijedtem, de mentem tovább. Majd megint hallottam egy kis zörejt és nevetést. Amint haladtam az ösvényen, halk kacagásokat hallottam. Nagyon megijedtem. Elkezdtem futni. Előre. De csak a nevetést hallottam. A pólóm beakadt egy lenyúló ágba és leszakadt róla egy darab. Nem érdekelt, futottam tovább. Egyszercsak megszűnt a nevetés. Megálltam. Kilihegtem magam. Majd elindultam. Sétálgattam a sötétben. Egyszercsak vízcsurrogást hallottam. Elbújtam  az egyik bokornál. Egy kis patakot láttam, és ott Isteni látvány tárult elém.Egy gyönyörű unikornis ivott a kristálytiszta vízből. Csodás fehér szőre ezüstösen csillogott.

Csak néztem, alig hittem a szememnek. Majd előbújtam a bokorból. Erre megijedt az egyszarvú és hátrálni kezdett.

-Nyugi, nem bántalak.-Mondtam neki. Erre nyerített egyet.

-Nyugi, nyugi gyere ide.-Fojtattam. Látta bennem a jóindulatot, ezért lassan közeledett. Én kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem. Ő egész lassan közeledett. Majd odaért a kezemhez, és én megsimogattam. Beszéltem hozzá. Látszott rajta, hogy megérti, amit mondok. Ekkor felhallatszott a kürtszó és az egyszarvú eltűnt.

-Ég veled.-mondtam, de már ott se volt.

Kénytelen voltam hazakullogni, de ezt soha nem felejtem el....