Egyet biztosan tudnak a kutatók: a REM-alvás létfontosságú. Amikor a kísérleti személyeket több napon át akadályozták abban, hogy végigálmodják álmaikat, vagyis rögtön a REM-szakasz kezdetén felébresztették őket, idegességgel, depresszióval, ingerültséggel reagáltak, sőt némelyeknél még testi panaszok is jelentkeztek.
Aki nem álmodik, előbb-utóbb beteg lesz. Hogy ez pontosan mitől függ, még nem derítették ki a kutatások. Annyit azonban megállapítottak: éjszakai álmainkra nagy szükségünk van. Ekkor oldjuk fel lelki feszültségeinket és próbálunk megbirkózni feldolgozatlan benyomásainkkal. Az álomkutatók rájöttek, hogy az alvás során rendszerezett és sokrétű információfeldolgozás megy végbe. Nem minden REM-fázis egyforma az éj folyamán. Az éjszaka első felének álmai inkább a valósághoz kapcsolódnak, és tartalmukban többnyire az előző nap eseményeit idézik fel. Az éjszaka második felében látott álmok szokatlanabbak, irreálisak, kevésbé kötődnek a napi élményekhez. Egy-egy hajnali álom lehet akár bizarr és logikátlan is. Mégis ezek az álmok azok, amikre másnap leginkább emlékszünk. Ezért tűnnek álmaink gyakran lehetetlennek és megmagyarázhatatlannak. Amilyen különösnek hatnak némely álmaink, olyan fontos üzeneteket hoznak tudatalattinkból elfojtott érzéseinkről, gondolatainkról és emlékképeinkről.